11. fejezet - Miért jöttél?

Hirtelen az ajtóból egy szőkeséget pillantottam meg. Hosszas kémlelés után felfedeztem, hogy ő Lola. Gyorsan odafutottam hozzá és magamhoz öleltem.
- Miért jöttél? - motyogtam halkan
- Hiányoztál. - súgta - Már annyira, hogy elviselhetetlen volt a hiányod - szorított meg
- De veszélyt jelentek rád - néztem az ablak felé
- Nem érdekel! Megtanultam varázsolni, megvédelek - nyomott egy leheletnyi puszit az arcomra
- Úgy szeretlek - eresztettem el
- Na, hol lesz a szobám - fogta meg bőröndjeit. Megragadtam a csuklóját és a vendégszobába vezettem. Vagyis, már Lola szobájába. Felcsillanó szemekkel nézett körbe, tényleg szép szoba. 

Gyorsan kipakoltunk, aztán megreggeliztünk.

- Milyen álnevet választasz? - kérdeztem tőle

- Szerintem Jessica Roberts. - találta ki gyorsan - Te? - nézett rám

- Én Roxana O'Brien leszek - mosolyogtam

- Találtam egy varázslatot, ami megtudja változtatni a külsődet - kacsintott Lola, vagyis Jess. Ezt még meg kell szoknom.

- Akkor vessük be, de előbb el kell terveznünk magunkat - somolyogtam, gyorsan lerajzoltam az új külsőnket, azaz 3 óra alatt.

- Biztos vagy benne, hogy ennyire meg kell változnunk? - nézett felém ijedt szemeivel Lola

- Igen, Lola. Muszáj. De te mondtad, hogy mi attól még ugyanúgy fogjuk egymást látni - majd a kezébe adtam a két papírt

- Hát jó. - rántott vállat. Ezt követően felmondta varázslatot. Két apró kék fény kezdett el körözni mellettünk. Majd a földre estünk össze. Óvatosan felálltunk.

- Na? - kérdő szemeit meresztette rám Lola. Megráztam a fejemet, de tükörben nem önmagamat láttam. Hát sikerült.
- Megváltoztunk - mondtam ki az egyértelmű tényt.
- Szeretlek! - ölelt át. Hirtelenjében a vér kifutott a lábamból. Egy újabb látomás jelent meg. De ezt már láttam. Harry halott volt, de most az az árny Lolára csapott le. Félelem teli arccal tértem vissza a valóságba. - Mi baj van? - nézett az arcomra
- Nem engedem - borultam a nyakába

Lola                           
 Én