11. fejezet - Miért jöttél?

Hirtelen az ajtóból egy szőkeséget pillantottam meg. Hosszas kémlelés után felfedeztem, hogy ő Lola. Gyorsan odafutottam hozzá és magamhoz öleltem.
- Miért jöttél? - motyogtam halkan
- Hiányoztál. - súgta - Már annyira, hogy elviselhetetlen volt a hiányod - szorított meg
- De veszélyt jelentek rád - néztem az ablak felé
- Nem érdekel! Megtanultam varázsolni, megvédelek - nyomott egy leheletnyi puszit az arcomra
- Úgy szeretlek - eresztettem el
- Na, hol lesz a szobám - fogta meg bőröndjeit. Megragadtam a csuklóját és a vendégszobába vezettem. Vagyis, már Lola szobájába. Felcsillanó szemekkel nézett körbe, tényleg szép szoba. 

Gyorsan kipakoltunk, aztán megreggeliztünk.

- Milyen álnevet választasz? - kérdeztem tőle

- Szerintem Jessica Roberts. - találta ki gyorsan - Te? - nézett rám

- Én Roxana O'Brien leszek - mosolyogtam

- Találtam egy varázslatot, ami megtudja változtatni a külsődet - kacsintott Lola, vagyis Jess. Ezt még meg kell szoknom.

- Akkor vessük be, de előbb el kell terveznünk magunkat - somolyogtam, gyorsan lerajzoltam az új külsőnket, azaz 3 óra alatt.

- Biztos vagy benne, hogy ennyire meg kell változnunk? - nézett felém ijedt szemeivel Lola

- Igen, Lola. Muszáj. De te mondtad, hogy mi attól még ugyanúgy fogjuk egymást látni - majd a kezébe adtam a két papírt

- Hát jó. - rántott vállat. Ezt követően felmondta varázslatot. Két apró kék fény kezdett el körözni mellettünk. Majd a földre estünk össze. Óvatosan felálltunk.

- Na? - kérdő szemeit meresztette rám Lola. Megráztam a fejemet, de tükörben nem önmagamat láttam. Hát sikerült.
- Megváltoztunk - mondtam ki az egyértelmű tényt.
- Szeretlek! - ölelt át. Hirtelenjében a vér kifutott a lábamból. Egy újabb látomás jelent meg. De ezt már láttam. Harry halott volt, de most az az árny Lolára csapott le. Félelem teli arccal tértem vissza a valóságba. - Mi baj van? - nézett az arcomra
- Nem engedem - borultam a nyakába

Lola                           
 Én

A 11. fejezettől...

Sziasztok! Most egy ilyen 'előretekintő'-t hoztam nektek ^.^ De a kövi rész csak holnap jön, ha nem később >o<

...- Nélküle nem megy! - fordultam Lola felé
- De meg kell tenned, ha meg sem próbálod, akkor belehalsz! - érintette meg a kezem...

~o~

...Magányosan ültem a kanapén. Csak a légy zümmögött. Elment, és már soha többet nem jön vissza. Csalódtam benne. De látni akarom...

~o~

...-Hol vagy? - kérdeztem az idegentől
- Itt, ahol a szem nem lát, de a szív észlel - súgta...

~o~

...- Sarah! - csókolt meg a titokzatos idegen. Óvatosan előhúztam a táskámból a borspray-met és arcon fújtam vele. - Nem ismersz meg? - tekintett rám
- Nem, sajnálom...

~o~

...- KIK VAGYTOK? - akadtam ki...

~o~

10. rész - Minden véget ért, de hisz csak két hét volt

*Sarah szemszöge, már Alaszkában*

Megtörtént. Elváltam a szerelmemtől, a családomtól, a barátaimtól. Egyedül vagyok. Az új falkámmal mégsem találkozhatok. Veszélyt jelentenek rám. A csillagos eget fürkésztem két kék szememmel. Szívemben fájdalmat és vágyat észleltem. Csak a régi életemet akarom visszakapni.

*Harry szemszöge, még Londonban*

Hiányzik Sarah. Éjjel nem tudtam aludni, csak a szőke haja járt a fejemben, kék szemei és selymes érintése. Arra vágytam, hogy újra magamhoz ölelhessem ártatlan testecskéjét, hogy lássam vérfarkas szemeit, de megváltoztatták a farkasát. Sokkal szebb lett, mint volt. Még mindig magam előtt látom égszínkék szemeit, sötét bundáját. De ha ezekre gondolok a torkom összeszorul, a lélegzetem elakad. Szeretem őt. Ám Zayn is. A távkapcsolat sem működik. Az univerzum nem akarja, hogy vele legyek. Csak bajt hozok rá. Nem lett volna szabad azon a napon a fiúkkal lennem. Most is szomorúan a konyhában ülök. Liam mellettem.

- Liam - fordultam felé

- Mond Harry - nézett rám

- Te hogy szoktad Danielle nélkül kibírni? - sütöttem le a szemeimet, a könnycseppek már marták két látószervemet, már nem bírtam vissza fojtani és kitört belőlem a sírás.

- Tudod, ha elég erős a szerelmed Sarah után, akkor mindent kibírsz - paskolt hátba

- De nagyon hiányzik - estem rá a konyha asztalra

- Nyugodj meg! Ha akarod, akkor küldj neki telepatikus üzenetet! Hiszen vérfarkasok vagytok - mondta

- NE! - futott be Lola

- Miért? - kérdően tekintett rá Liam

- Mert, akkor Mordu megtalálná! - figyelmeztetett Lola

- Igaza van - álltam fel és mentem a szobámba

*Zayn szemszöge, eközben*

Az egész beszélgetést végig hallgattam. Harry mégis csak jobban tudja szeretni, mint, ahogy én tudnám. Meg kell keresnem Sarah-t, hogy boldog lehessen!

*Külső szemlélő szemszögéből, 10 óra múlva*

Zayn azon törte a fejét, hogy hogyan menjen Sarah után, de nem tudta, hogy Lola utána ment. Hiszen ő úgy sem vérfarkas. Nem tudja felfedni Sarah titkát. Harry és Sarah pedig az eget nézték. Harry a lemenő nap sugarait kémlelte. Sarah pedig a napfelkeltét várta. Szeméből apró könnycseppek ugráltak a földre, majd elnyelte őket a parketta. Felállt és a konyhába ment. Laptopját táskájából előhúzta. Munkát keresett.

*Sarah szemszöge*

Meg kell változtatnom a nevemet, de nem tudom, mi legyen. Nagyon tetszik a Roxana. Igen, Roxana O'Brien leszek. Hirtelen az ajtóból egy szőkeséget pillantottam meg. Hosszas kémlelés után felfedeztem, hogy ő Lola...

9. rész - Nem mehetsz el!

Megpillantottam egy csodásan elrendezett asztalt, rajta ételt. Harry magához húzott. Szívem egyre gyorsabban ütött. Leültünk, aztán vele szemben találtam magam. Szeméből egy könnycsepp folyt végig az arcán. Egy szót sem szólt. Miért lett ilyen hirtelen szomorú? Járta át fejem ez a gondolat.

*Külső szemlélő szemszögéből*

Sarah búsan szemlélte Harry könnycseppjeit. Azt hitte miatta ilyen. Mellkasában szúró fájdalmat érzett. Odament szerelméhez, ezután vállkendőjével lágyan megtörölte az arcát. Harry szíve égett a fájdalomtól és a vágytól. Legszívesebben azonnal rávetette volna magát a lányra, de van, amiről Sarah sem tud. Harry-nek Josh bármikor tud küldeni, telepatikus üzeneteket. Most is kapott egyet. Sarah mély, kék szemeibe nézett.
- Maradj velem! - súgta, alig észrevehetően. Ám Sarah meghallotta.
- Örökre itt leszek, veled, a karjaidban - bújt hozzá. Harry az ölébe csúsztatta az ártatlan lányt. Óvatosan ringatózni kezdett. Sarah képességei is megjelentek ebben a pillanatban. Egy látomása volt. Hatalmas veszekedés. Majd egy hideg, havas tájon kötött ki. Távol mindentől. Hidegrázással távolodott el látomásától.
- Mi történt? - súgta halkan Harry, Sarah izzadt a félelemtől, már tudta mi jár a fejében. Szeméből könnycseppek potyogtak.
- Miért kell elmennem? - tekintett bele zöld szemeibe
- Hát megtudtad - sütötte le szemeit Harry
- Mond már! - háborodott fel Sarah

*Sarah szemszögéből*

Szívem hevesen dobogni kezdett. Szemeimből a könnyek záporként hullottak.Féltem. Harry forró testével találtam összebújva magam.
- Mert meg akarnak ölni! - hajtotta Harry a fejét a vállamra. Torkomban gombócot éreztem, lélegzetem elakadt. Mikor már szóhoz próbáltam jutni, Harry ajkait az enyémekre helyezte
- Gyere velem - kérleltem halkan
- Nem lehet! Nem kockáztatom az életedet! - túrt bele a hajamba. Hirtelen újabb látomást láttam. Harry volt benne, nyakából folyt a vér, teste sápadt volt. Hajából galacsinok lógtak, majd megláttam egy arcot, ami villám sebesen felém rohant. Mély levegővétellel tértem vissza. - Jól vagy? - fogott meg Harry
- Nem! - ráztam a fejem
- Újabb látomás? - nézett felém zöld szemeivel
- Istenem! - öleltem át

*3 órával később, Külső szemlélő szemszögéből*

Sarah már pakolta össze a cuccait, hiszen nem sokára Alaszkába utazik. Szíve hevesen vágtatott. Nem tudta elfelejteni a látomását. Féltette szerelme életét. Szomorúan az ágyra borult, mikor már 10 bőröndöt tele rakott melegebbnél melegebb ruhákkal. Belegondolt az új életébe, új falkája lesz. Meg kell változtatnia a nevét. Sírt, mert el hagyja a családját, az életét.
- Indulhatunk? - tért be hozzá Josh. Sarah óvatosan bólintott. Majd együtt lementek
- Sarah! Én is megyek! Nem hagyhatsz itt! Tudom, hogy vérfarkas vagy! - szaladt oda hozzá Lola. Sarah átölelte barátnőjét, majd egy 'Sajnálom'-ot súgott a fülébe. Egyedül indult el...

8. rész ~ Ennyire megszerettem?

Nos... Megembereltem magam és írtam egy 8. fejezetet is, így ebéd után. Remélem tetszik, a kövi rész holnap jön... Jó olvasást!
~o~
- Harry! Nem tudok énekelni! - néztem az említettre
- Dehogynem - majd adott egy gitárt.
- Most ezzel mit csináljak? - szegeztem rá a tekintetem továbbra is
- Énekelj és gitározz! Gyerünk! - parancsolt rám. Nem tudtam, mit tegyek. Hirtelen eszembe jutott egy szám. Megpengettem a gitár húrjait, majd belevágtam.

- Ebben mi nem volt szép? - kérdezte cinikusan Kathya
- A hangom - válaszoltam, majd még dalolásztunk egy kicsit.

Hajnal 2 órakor toppantam be a házba. Átöltöztem, majd az ágyra hajítottam magam. De reggelig csak fetrengtem. Mikor már úgy éreztem, hogy nem vagyok képes tovább csak feküdni, akkor felkeltem letusoltam, a hajamat felkontyoltam. Majd felvettem valami ruhát.
~Én*

Lemásztam az emeletről, majd egy kis müzlit juttattam szervezetembe. Leültem a Tv elé, majd rögtön fel is álltam. A szobámba mentem, megfogtam két pórázt, végül Lilo-val és Lily-vel elindultam egy parkba. Ahogy sétálgattunk hirtelen megláttam, azt akit soha nem akartam újra látni. Mike-ot, a volt pasimat. A méreg átjárta az egész testem. Valami hirtelen megsebezte a számat. A két szemfogam kinőtt. Éreztem, ahogy szemem vérbe lábad. Szaporázni kezdtem a lépteimet. De ez hiábavaló volt. Mike észrevett. Közeledni kezdett felém két Rottweilere társaságában.
- Sarah! - futott közelebb. Szemeimet lesütöttem, mintha nem vettem volna észre.- Sarah! Hallassz? - majd megfogott a vállamnál. - Miért nem állsz velem szóba? - szegezte rám bociszemeit
- Nem is tudom. Talán, mert olyan 12 lánnyal megcsaltál - majd mentem tovább.
- Ajh... Nem felejthetnénk el? - jött utánam
- Nem! - rivalltam rá
- Miért? - állt be elém
- Már mondtam, és hagyj békén - ezután mentem, nem érdekelt a világ, ami elég nagy hiba volt, ugyanis neki mentem egy pasinak, de... Harry volt az.
- Ennyire hiányoztam? - nézett rám
- Haha. Nagyon is - nyomtam egy leheletnyi puszit az ajkaira.
- Áll még az ebéd? - kérdezte óvatosan
- Igen - bólogattam hevesen - De bocsi, sietek haza - aztán gyorsan szaladtam haza felé. Lola egy seprővel és gumikesztyűvel fogadott.
- Nos, kicsilány. Itt az ideje a takarításnak! - adta a kezembe
- Lola! Ma randim lesz - ahogy ezt kimondtam, rögtön vissza is vette, majd felhúzott a szobámba.
- Igazán mondhattad volna előbb is - tette csípőre a kezét.
- Bocsi, de csak tegnap este derült ki - ezzel elkezdtünk kutakodni a szekrényben. Nagyon nehezen találtunk ruhát, mivel még nem nagyon voltam vásárolni 16 éves korom óta, amióta festem a hajam. Hát igen, ez is kiderült rólam. Végül találtunk egy nagyon szép, nyárias ruhát.

Gyorsan sminkeltünk, majd a hajamat fabrikáltuk össze. A szívem hevesen kezdett dobogni, mikor meghallottam az ajtó csukódását. Harry megérkezett. Lementem az emeletről, aztán megláttam a lovagomat. Kék blézerben, fehér pólóban, fekete nadrágban és tornacsukában virított. Testem-lelkem lázban égett. Ennyire megszerettem volna? Bájosan küldtem felé egy mosolyt, aztán magamhoz szorítottam.
- Nagyon szép vagy - súgta hajamba. Illata átjárta egész testem. Valami bizsergést éreztem a lábamban - Indulhatunk? - fogta meg a kezem
- Persze. Hova megyünk? - szegeztem rá tekintetem
- Titok - mosolyodott el bájosan. Egy szemkötőt kötött a szememre, aztán felkapott a hátára. Valahova elvitt. A szememről levette a kendőt, mellyel a szemem takarta le. Megpillantottam...

7. rész ~ Egy falka, egy lélek

- Kicsim, mi a baj - jött oda anya

- Miért nem mondtad el, hogy vérfarkas vagyok? - néztem bele szemeibe

- Már megvolt az átváltozás? - kérdezte, én pedig bólintottam - Azért nem, mert a falka nem engedte. Idővel kellett megtudnod - majd átölelt

- Ma éjfélkor lesz a falkával egy találkozóm - szakadtam el tőle

- Akkor öltözz szépbe, ugyanis ez egy ilyen ünnepség lesz, hogy új családtag érkezett, és egyet meg elveszítettek

- Miért?

- Mert te lettél az új - mosolyodott el

- Ja jó... Éhes vagyok

- Gondolom, valami húst kérsz, igaz?

- Ühüm - majd lementünk anya adott mindenkinek kaját, de Zayn nem volt sehol. Gyorsan felszaladtam a szobámba és ledobtam magam. Tárcsáztam Zayn számát, de nem vette fel. Istenem! Remélem nincs baja. Még csak 8 óra, megyek megkeresem. Kifutottam az udvarra, de Harry lefogott

- Hová mész?

- Zayn-t megkeresni - válaszoltam

- Hadd menjek veled - kérlelt, de én vérfarkasként akartam menni, így ez nem jó ötlet.

- Nem, egyedül kell megkeresnem! Én bántottam meg!

- Oké, az erdőben van - majd szagolt egyet a levegőbe - a sűrűjében - ezután elkezdett futni. Hirtelen eltűnt. Talán ő is vérfarkas? Az lehetetlen! Elkezdtem futni, és gyorsabb voltam, mint gondoltam volna, pedig át sem változtam. Hirtelen megpillantottam a falkámat. Zayn ott volt az egyik bokor mögött. Odamentem és átöleltem

- Nem akartalak megbántani - súgtam a fülébe

- Te mit keresel itt? - nézett rám

- Utánad jöttem

- Harry?!

- Nem tudom, de honnan tudod, hogy vele indultam el?

- Az mindegy, gyere menjünk vissza, nem haragszom - ezzel visszaindultunk, de Harry sehol. 10 óra volt mire hazaértünk. Zayn elment, én meg visszamentem az erdőbe. Persze átváltozva. Az összes farkas ott volt.

- Itt az ideje az emberré alakulásnak - mondta Josh, és mind átváltoztunk. De Harry is ott volt a farkasok között. Azt hittem ott fogok meghalni, amikor megláttam göndör fürtjeit. - Sarah, válassz magadnak egy lány és egy fiútársat, akik állandóan veled lesznek. Kathya, Leila a lányok és a fiúk pedig Harry és Hugo.

- A fiúk közül legyen Harry

- Jó választás - bólogatott Harry, aki annyira megvolt lepődve, mint én

- És.. Kathya - mosolyogtam. A lány felállt és átült mellém.

Kathya:

- Most beszélgessetek - Josh, és leült

- Miért nem mondtad el, hogy vérfarkas vagy? - néztem Harry-re

- Mert te sem!

- Én elmondtam volna, de csak ma lettem! Egyáltalán mióta vagy?

- Két hete - megforgattam a szemeim, majd Kathya felé tekintettem

- Szia! Te vagy Kathya?

- Öhm.. igen

- Mióta vagy vérfarkas?

- 106 éve

- Micsoda? - tátottam el a szám

- Háát.. a vérfarkasok halhatatlanok

- Ja, és téged ért valami trauma?

- nem is kevés. Kezdjük ott, hogy az apám híres sínész volt, így soha nem törődött velem. Egyszer a pasim elvitt az erdőbe, ahol megerőszakolt, így találtak rám ezek a farkasok és átváltoztattak. A te történeted meg mindenki ismeri - mosolyodott el

- Mi a hobbid?

- Farkasként bolyongani és énekelni, mint amit a legtöbb vérfarkas szokott

- Ti szoktatok énekelni?

- Persze, csak úgy tudsz farkas lenni, ha jól énekelsz - szólt közbe Harry

- Te fogd be! - nyújtottam rá a nyelvem

- Ha nem húzod be, leharapom

- Na, hajrá!

- Te mondtad - majd megragadott és megcsókolt. Nekem nem volt ellenemre, sőt élveztem is, de sok volt! Arcon csaptam, majd elkezdtem szaladni. - Sarah, várj! - kiáltott utánam. Aztán elkapott

- Hagyj békén! - löktem neki oda

- Sarah, muszáj volt!

- Nem! Miért lett volna az?

- Mert.. szeretlek! - nyögte ki

- Micsoda?

- Szeretlek! Tessék, kimondtam! - átöleltem és szorosan magamhoz húztam. Mámorító illata átjárta az egész testem. - Holnap eljössz velem ebédelni?

- Igen - bólintottam

- Gyere, most lesz az éneklés! - majd visszamentünk...

6. rész ~ Kiválasztott

Lola elájult. Gyorsan megragadtam és a fűre fektettem. A farkas átváltozott emberré.

- Nem fog erre emlékezni, de ne is mond el neki, hogy mi vagy - ült le egy fatörzsre

- Miért nem mondhatom el neki? - értetlenkedtem

- Mert ő egy boszorkány! De még nem jöhet rá - mosolygott

- Miért lettem pont én a kiválasztott?

- Mert te rengeteg bajt átéltél, az univerzum akarta így, ja, és édesanyád is vérfarkas volt - ez a szívembe hatolt. Lehetetlen!

- Milyen vérfarkas?

- A leggyönyörűbb és legerősebb, akit valaha láttam.

- Hogy nézett ki vérfarkasként?

- Nos, feje barnán ékeskedett, lábai szürkék, míg farka fehér volt. A teste pedig feketében csillogott. Hasonlítasz rá.

- Mégis mennyire?

- Te szürkésbarna farkas vagy, hasadon egy fekete jellel

- Mivel fog ez járni?

- Hát... Sokkal jobban fogsz hallani, mint ezelőtt. A fogad váratlanul megfog nőni, mint a vámpíroknak, de ez csak az első pár hónapban amíg nem lesznek csonttörő fogaid. Érteni fogod, amit a kutyák mondanak. Képességed s lesz, talán az emberek fejébe fogsz, vagy a jövőbe. Az is előfordulhat, hogy mindkettő. Ja, és hallhatatlan vagy.

- Mire vagyok én a Kiválasztott?

- Ez jó kérdés. Neked kell megállítanod Mordu (Mordü) gonosz tettét. Ő egy vámpír, és tucatszámra öli az embereket. A gond az, hogy ő egy másik dimenzióban van, de nem sokára visszatér.

- És nekem kell megölnöm... - fejeztem be a gondolatmenetet

- De nem egyedül! A mi falkánkban 23 vagyunk. Rajtunk kívül Londonban még van 4 falka. Ha összefogunk nem lesz gond. - hatalmas fájdalmat éreztem a gyomromban és összeestem - Jól vagy? - szaladt oda az a fiú

- Nagyon fáj a gyomrom

- Nyugalom, most alakul a ragadozó szervezeted

- Jó tudni - szűrtem ki a fogaim közt

- Egyébként Josh vagyok - vigyorgott

- Szerintem ez nem a legmegfelelőbb alkalom a bemutatkozásra

- Igaz. Sajnálom - hajtotta le a fejét

- Hogy tudok átváltozni vérfarkassá?

- Csak kezdj el futni, majd ugroj egyet, és közben gondolj arra, akit szeretsz. - Én felálltam, az erdő felé futottam, és Harry arcát gondoltam magam elé. Farkas lettem. - Lefotózhatlak? - kérdezte Josh. Én ránéztem és értette, mire gondolok. Elővette a kameráját és klikkelt egyet. Odamentem megnézni a képet, és elég szép vagyok farkasként.

Lola ébredezni kezdett. Josh felrakta a hátamra, majd hazaszaladtam vele. Gyorsan visszaváltoztam, és pont felébredt. Bevezettem nappaliba, aztán egy vizes borogatást nyomtam a fejére.

- Mi történt?

- Beverted a fejed, ahogy futottál le a lépcsőn - mosolyogtam rá

- Ja... Furát álmodtam

- Megesik. - ekkor Jim lépett be az ajtón.

- Sziasztok! - köszöntem

- Mi történt? - érdeklődött Niall

- Leestem a lépcsőről - válaszolt Lola

- Óú.. - szaladt oda Niall - Nincs semmi bajod? - majd magához ölelte

- Sarah, jössz velem beszélni? - kérdezte Zayn

- Öhm... Persze - ezzel felálltam és Zayn után indultam a szobámba.

- Hol is kezdjem? - járkált fel-alá

- Zayn! Csak mond! - parancsoltam rá

- Oké. Eljönnél velem holnap moziba, vagy vacsorázni? - mondta ki végül. Én egy döntés előtt álltam.Zayn kedves, szexi, cuki és okos. De mi van, ha Lola igazat mond és bejövök Harry-nek. Harry nekem jobban bejön. Megpróbálom őket összehasonlítani. Szóval Zayn most vallotta be, hogy tetszek neki. Harry csak álom maradt. Zayn tökéletesen az ellentétem, ez kicsit vonz. Harry-ben van valami, ami miatt érzem, hogy hasonlítunk. Zayn többször megcsalna, mert olvastam a híreit. Harry hűséges. Nem tudom - Sarah! Két perccel ezelőtt kérdeztem tőled valamit!

- Ja, bocsi - ráztam meg a fejem

- Nos?

- Nem tudom. Talán...

- Szóval, nem - folytak le könnyei arcán - Megértem. Nem vagyok elég megbízható - majd elkezdett futni

- Zayn! Nem úgy értettem! - leborultam az ágyamra és zokogásban törtem ki...

5. rész ~ Mi történik?

- Kislányom, kelj fel. Elfogsz késni - lökdösött anya

- Ébren vagyok - nyitottam ki a szemem

- Öltözz át és irány a suli! - parancsolt, ezzel kiment. Kómásan megmosakodtam, aztán felvettem egy normális ruhát.

~Én*

(jókómásfejevanacsajnakdesegázxd)

~Lola*

Majd Lola befutott a szobámba és átölelt.

- Sajnálom, hogy így beszéltem veled! Imádlak, csak féltékeny vagyok! Kérlek, ne haragudj rám!

- Nem haragszom - öleltem vissza. Majd hamar megcsináltam a hajam és már futottunk is a suliba. Ez az utolsó nap. Ezt vártam egész évben! Amint beérünk mindenki papírrepülőket dobált meg ilyenek.

Végre itthon vagyunk. Anya nagyban munkálódik egy pasi portréján, így csendbe kell lennünk. Békésen neteztem, amikor Lola beszaladt hozzám és elkezdte:

- Menjünk el az erdőbe!

- Micsoda? Miért? - ugrottam fel

- Van valami olyan érzésem, hogy oda kell menni! - nem tudtam mit tenni, gyorsan felálltam és elindultunk egy közeli erdőbe. A fák érintették a bőrömet, egyre több sérülés jelent meg rajtam. Hirtelen hatalmas farkasokat láttam meg egy tűz körül. Egy fekete felénk kezdett jönni. Nem mozdultam meg. De így is meglátott. Mellém jött, ám nem akart bántani. Leült elém és a szemembe nézett. Amikor úgy éreztem, hogy nem fog harapni, akkor ujjaim közeledni kezdtek felé. Feje búbjára tettem a kezem és megsimogattam, ekkor odavezettek minket a tűzhöz. Egy feér farkas az ölembe feküdt. A többiek pedig elkezdtek futkározni a tűz körül. Egyre és egyre gyorsabban. A tűz egyre magasabb lett. A fekete farkas Lolát arrébb vonszolta, de a fehér még továbbra is az ölemben feküdt. Hirtelen színe átváltozott. A farkas, aki ölemben feküdt a tűzbe ugrott és hagyta magát elégni, de a tűz felől a füst felém jött. Szám tátva maradt, így belélegeztem. Majd elsötétedett minden. Pár perc múlva újra mindent láttam, de nem éreztem a kezeim.

*Lola szemszöge*

Végre visszamehettem. De Sarah-t viszont sehol nem láttam, de a farkasokat sem, csak egyet, azt a fekete farkast. Meg még egy másik farkast, ami eddig nem volt itt. Közeledni kezdett felém. Aggódó szemeket vetett rám. Majd emberi alakja lett, Úristen!

*Sarah szemszöge*

Mi történt? Farkas vagyok! A fekete farkas elkezdett hozzám beszélni.

- Vérfarkas lettél! Te vagy a kiválasztott! - majd meghajolt előttem - Ha újra ember akarsz lenni, csak tégy érte! Mindössze akaraterő! Próbáld meg! - aztán arra gondoltam, hogy otthon meglátom Harry arcát, és újra két lábra emelkedtem. Lola ledöbbent arccal nézett rám, majd dőlni kezdett...

4. rész ~ Vacsora

 csónak dőlni kezdett. Én pedig kicsusszantam. Harry megragadta a jobb kezem, de velem együtt beleesett a vízbe. A víz alá bukkantunk. Felúsztam a tetejére, de Harry még nem jött fel. Visszamerültem és megkerestem. Testét felhúztam a felszínre, majd Louis nyújtotta utánunk a kezét. Harry szerencsére nem ájult el.

- Jól vagytok? - nyújtott Lola egy pokrócot

- Igen, csak fázok! - vacogtam

- Menjünk haza - mosolygott Niall. Kieveztünk, majd hazamentünk kocsival. Otthon természetesen anya csípőre tett kézzel várt.

- Hol voltatok? És kik ezek a fiúk? - akadt ki

- Sajnálom, asszonyom. De tudja, mi csak elvittük a lányokat sétálni - mondta Harry

- Rendben. Nyugodtan tegeződjünk. A nevem Rose - nyújtotta a kezét anya. A fiúk bemutatkoztak, majd átöltöztünk.

~Lola.*

~Én.*

Anya adott Harrynek száraz ruhát, aztán rászedte a fiúkat, hogy vacsorázzanak itt. A gond az, hogy Tim csak egy óra múlva ér haza.

- Nincs kedvetek segíteni? - csapta össze anya tenyerét

- Nincs - nevettem

- Olyan édes vagy - húzta anya az arcomat

- Tudom - viccelődtem

- Akkor egyedül megcsinálom. - ment vissza a konyhába

- Hé! Hol van Louis? - nézett körbe Liam. Elkezdtük keresni a ház minden táján. Végül a rajzolós szobámban találtuk meg.

- Hogy jutottál be? - kérdeztem tőle

- Nyitva volt az ajtó - mosolygott, én elmosolyodtam - Nagyon szépek ezek a képek. Ki festette és rajzolta őket?

- Én - mentem hozzá közelebb

- Azta. - tátotta el a száját - Nagyon ügyes vagy!

- Már sokan mondták - simítottam végig az egyik képemen, amin az öcsém van, egy könnycsepp végig folyt az arcomon.

- Ő ki? - érdeklődött óvatosan

- Mindegy - ráztam meg a fejem

- Hát itt vagytok - léptek be a többiek

- Úristen! Ezeket a képeket ki lehetne állítani! - Harry

- Ugye? Nagyon ügyes - ütögette a hátamat Louis

- Ugyan már fiúk. Annyira nem is jók. Anyukám sokkal ügyesebb - fordultam feléjük

- Anyukád is fest? - furcsálta Zayn

- Nem is akárhogy. Művészként dolgozom - jött oda anya - De Sarah tényleg nagyon ügyes, ahoz képest, hogy még csak most múlt el 17.

- Még miket festesz? - érdeklődött Niall

- Öhm... bármit - mosolyogtam

- Minket is letudnál? - emelte fel a fejét Harry

- Már megvolt - nevettem és egy szekrényből kivettem az egyik róluk szóló képemet.

- Szuper! - ugrott egyet Zayn

- Nektek adom, ha kell - én

- Tényleg? - nézett furán Liam

- Nem, csak viccből mondtam - forgattam a szemeim - Persze, hogy a tiétek, én tudok rajzolni még. Van kettő kezem - emeltem fel az említett testrészeim

- Hát... nagyon köszönjük - somolygott Niall

- Igazán nincs mit - én, majd lementünk. Odalent ott volt Tim.

- Helló fiúk - ölelkezett a fiúkkal Tim

- Helló Tim - kezdtek el járni valami fura táncot

- Várj! Ti ismeritek egymást? - kérdeztem furán

- Ja, ő lesz az új menedzserünk - nézett rám Zayn

- Jó tudni - Lola

- Gyertek, gyerek enni - invitált be minket anya a konyhába. Leültünk és elkezdtünk falni.

- Miért nem eszed meg a húst? - kérdezte Niall Lolától

- Vegetáriánus vagyok - válaszolt

- Akkor az a hús az enyém - nyúlt oda az utolsó pár szelet húsiért

- Hé! Az az enyém! - csaptam a kezére

- Már az enyém - nyújtotta rám a nyelvét

- De kérem a felét! - vettem el tőle az egyiket

- Tessék! De ha a tésztát én eszem meg előbb, akkor nekem adod az összes húst! - Niall

- Hajrá! - kacsintottam, majd elkezdtünk gyorsan enni

- Gyerekek, asztalnál vagyunk! - szólt közbe anya

- Tudom - mondtam teli szájjal. Már csak 2 falat volt hátra. De egybe bekaptam. Lenyeltem, majd elkezdtem örvendezni. - Háhá. Én nyertem - nyújtottam ki a nyelvem

- Ez nem ér - durcáskodott Niall - Lányok ellen mindig én nyerek

- De én nem lányból vagyok - viccelődtem

- Akkor mit kérsz? - nézett rám Niall, a füléhez kezdtem közeledni. Majd egy hatalmasat böfögtem. Amitől Niall leesett a földre, a többiek meg röhögésben törtek ki, anya és Tim meg csak rázta a fejét.

~fél órával később*

A fiúk hazamenetele után a szobámban kötöttem ki. Felmentem Facebookra és elkezdtem beszélgetni Lolával, aki mellesleg a másik szobában volt.

- Miért nyomultál Niallre? - írta

- Nem is nyomultam. Csak barátok vagyunk!

- Persze. Én is csinálhatnám ezt Harryvel! Neked, hogy esne?

- Eltűrném! Mivel csak barátok vagytok. És amúgy is... Harryvel nem járunk!

- De Harry beléd zúgott! Zayn is! Belém csak Niall! Te meg most szépen elvetted tőlem! Köszönöm szépen!

- Lola! Mi baj van? Megjött?

- Ha érdekelne, igen, megjött. De most nem ez a lényeg! Hanem az, hogy te mindent megkapsz!

- Lola! Apám börtönben ül, az öcsém meghalt! Tudom, téged a szüleid elhagytak, de akkor sem volt jogod ezt mondani, vagyis írni!

- Tudod mit... Holnap beszélünk

Ezzel a tudattal merültem álomba, azzal, hogy Lola utál...

3. rész ~ Jó napnak ígérkezik

- Halló! Itt Harry Styles - szólt bele

- Szia Harry, Lola va... - de nem engedtem befejezni, mert kinyomtam

- Lola, ezt miért csináltad, vagyis akartad csinálni? - förmedtem rá

- Bocsi, csak elkapott a hév.

- Lola, én is bármikor felhívhatom Niallt! Elmondhatom neki, hogy tetszik. De nem teszem!

- Sajnálom - hajtotta le a fejét

- Semmi baj - öleltem magamhoz - De többet ne csinálj ilyet!

- Megígérem - szakadtunk el egymástól. Majd bevonultunk a szobánkba és alváshoz készülődtünk, mivel kifárasztott ez a nap. A legjobb pizsamáinkat dobtuk fel, de megegyeztünk, hogy mindketten az én szobámba alszunk.

~Én*

~Lola*

Öt perc sem kellett. Már úgy aludtam, mint a medve télen.

Reggel arra keltem, hogy valaki erősen nyomja a csengőt, azt hittem anya zárta ki magát, hát pizsamában leszaladtam. Ajtót nyitottam, de nem anya volt ott. Zayn ott állt és hatalmas szemekkel nézett rám, amint meglátta, hogy pizsamában virítok. Az ajtó mögé bújtam és csak a fejemet dugtam ki.

- Miért jöttél? - kérdeztem tőle

- Tegnap véletlenül a te kulcsodat vittem el az enyém helyett - mutatta fel azt a kicsi zörgő csomót - Amúgy jó a pizsamád - mosolygott

- Ja, jó. Gyere be! - invitáltam befelé

- Sarah, ki nyom.. - jött lefele Lola, de amikor meglátta, hogy Zayn van ott visszaszaladt.

- Mindjárt jövök, csak átöltözök - mosolyogtam, majd felrohantam. Átvettem egy normális ruhát, Lola még mindig szótlanul ült, aztán átöltözött.

~Én*

~Lola*

Lementünk. Most meg kopogtattak. Az ajtóban az összes fiú ott állt. Zaynen kívül, ő a konyhában csücsült.

- Sziasztok! Nincs kedvetek eljönni sétálni? - Louis

- Dehogynincs, csak egy pillanat. - válaszoltam, megkerestem Zayn kulcsait, odaadtam neki, majd a fiúkkal és a kutyákkal együtt elindultunk. A srácok feldobták a kapucnikat és Harry esetében a sapkát, de, hogy tényleg felismerhetetlenek legyenek még egy napszemüveg is felkerült. Mivel fáradt voltam, így bementünk a Starbucks-ba is.

Leültünk és mindenki kért magának kávét. Közben én kimentem, mert a két kutyát kikötöttük, amíg rendelünk. Egy kis késéssel jött utánam Harry is.

- Hová szeretnél menni? - kérdezte

- Öhm... Már mindenhol voltam Londonban. Mondjuk a London Eye-hoz. A Big Ben-hez és a Tower Bridge-hez. - nevettem

- Azok szép helyek - mosolygott Harry

- Azért szeretnék oda elmenni - kacagtam

* Mindeközben, Lola szemszöge *

- Szerinted Harry bukik Sarah-ra? - nézett rám Niall

- Biztosan - somolyogtam

- De azt látom, hogy Zayn is - bökte oldalba Louis Zayn-t

- Igen, mert gyönyörű - válaszolt

- Húúh... - Louis és Liam

- Na, de most komolyan... Mit fogsz csinálni? Vagyis szerinted van esélyed Harry ellen? - Én

- Nem tudom - rázta a fejét

- Itt van a kávétok - hozta oda a pincérnő a kávékat, majd fizettünk és kimentünk.

- Hova is megyünk? - kérdeztem

- Öhm... Tower Bridge, előtte egy kis butik, aztán London Eye és végül a Big Ben - határozta el magát Harry

- Jó tudni - rötyögött Louis

- Óóó... légyszi menjünk olyan nagy emeletes busszal - ugráltam

- A te kedvedért bármit - karolta át a vállam Niall

- De jó! - lelkendeztem. Bementünk egy kis butikba venni apró szuvenírt. Közben Sarah, Zayn és Harry állandóan együtt voltak. Szegény barátnőm. Nehéz lesz választania. Soha nem akar megbántani senkit. Már most tudom, mi lesz ebből.

* Sarah szemszöge *

Harry és Zayn az egész kis boltocskában nem hagytak békén. Már annyi ajándékot kaptam, hogy rendesen fájt. Egyetlen egy dolgot vettem magamnak. Egy kis kulcstartót

/egy ilyet./

- Mindenki kész? - nézett körbe Liam

- Igenis, kapitány! - tisztelgett Louis

- Akkor menjünk - odamentünk a kasszához, fizettünk és mentünk tovább. Pár percet sétálgattunk, máris találtunk egy olyan buszt, amilyet kerestünk. Hál' az égnek megengedték, hogy felvigyük a kutyákat. Az első megálló a Tower Bridge volt. Végig menünk rajta, majd a London Eye-hoz siettünk.

/Tower Bridge./

Olyan csodálatos ez a nap. A London Eye a világon a legszebb.

Nem kellett sokat várnunk. Mivel még csak reggel volt. Nálunk többen nem szálltak be. Lola és Louis azon veszekedett, hogy ki fizet. Valahogy arra jutottak, hogy Harry. Ami fogalmam nincs, hogy történt. Beugrottunk és kezdődött az emelkedés. Nagyon élveztem, a kutyákat lent hagytuk, mert a srác megígérte, hogy vigyázz rájuk. Mondjuk kellett neki adni egy kis pénzt, de megérte. A Big Ben rögtön le lett fotózva, amikor a magasban voltunk.

- Na, hogy tetszik? - lépett oda Zayn

- Csodálatos! Köszönöm, hogy elhoztatok - mosolyogtam rá

- Ne nekem köszönd! Harry ötlete volt - legyintett, én csak vigyorogtam, majd újra kifele néztem.

- Én éhes vagyok! - fogta Niall a hasát, amikor leértünk.

- Tudok egy jó éttermet, itt van 10 percre! Gyertek! - húzott maga után minket Lola

- Én benne vagyok. - adtam be a derekam. Elmentünk a Big Ben mellett. Készítettem pár képet is. Ettünk egy kicsit. De az idő lehűlt, hát vettünk pár ruhát. Azokat átvettük és mentünk csónakázni.

~Én ruhám*

~Lola ruhája*

Egésznap a csónakban ültünk. Fogalmam nincs, hogy, de Harry ölében kötöttem ki. Ő simogatta bársonyos kezével a hajam. Ami Zaynnek elég rosszul esett, így kiszálltam Harold öléből és Zayn mellé ültem. Ez egy szörnyű háromszög. Nem akarom megbántani egyikőjüket sem. Megvárom, míg valamelyikőjüknél nyugszik ez a vágy, de az égvilágért sem bántom meg sem Zaynt, sem Harryt.

- Azt nézzétek! - mutatott Harry egy csomó halra, amiket etettek.

- Van nálunk kenyér? - kérdezte Niall

- Az nincs, de van keksz - válaszolta Lola

- Azt légyszi add ide - nyújtotta Niall a kezét. Lola a kezébe adott ötöt, de Niall nem a halakat kezdte etetni. Megette az összes kekszet, ami a kezében volt. akkorát röhögtünk, majd' kiestünk a csónakból. A csónak hirtelen dőlni kezdett. Én pedig kicsusszantam...

2. rész ~ Ez az, amire nem számítottam

Szombaton

A hét eszmélet unalmasan telt, már alig vártam a hétvégét. Délután 3 órakkor szóltam anyának, hogy vigyáznom kell két lányra, így ők elmennek itthonról. Lola úgy döntött, hogy marad, de csak, hogy ne unatkozzak. Anya és Tim négy órakkor mentek el. Két perc múlva csengettek. Ajtót nyitottam. Ott volt 2 kislány és öt fiú.

- Helló! Itt van bébiszitter? - kérdezte egy fiú, valahonnan ismerős volt

- Igen, mindannyiótokra vigyáznom kell? - kérdeztem

- Természetesen - bólogatott egy göndör hajú fiú, majd beugrott ez a One Direction!

- Akkor gyertek be - nyitotta ki az ajtót Lola, a fiúk és a lányok is bejöttek. Mind leültünk a nappaliba és beszélgetni kezdtünk

- Mennyibe fog ez kerülni? - érdeklődött Louis (azt hiszem ő volt az)

- Kint volt a plakáton, hogy óránként 3 font - válaszoltam

- Hát mi itt maradunk 3 órán át - Zayn

- Jó nektek - nevettem

- Éhesek vagytok? - állt fel Lola

- Igen - feleltek egyszerre

- Mit kértek? - Lola

- Tök mindegy - nevetett Niall

- Akkor kaptok tököt - szaladt ki Lola

- Amúgy láttuk a szüleiteket - mosolygott Liam

- Mi nem vagyunk testvérek és Tim nem az apám, Rose meg csak az én anyám - tisztáztam velük

- Ti nem vagytok testvérek? Pedig a belső tulajdonságaitok hasonlóak - nézett furán Liam

- Nem, csak ugyanazon a napon születtünk, ugyanabban a kórházban. - én

- Váó! - röhögött Niall

- Honnan származtok? - érdeklődött Harry

- Kanadából - én

- Honnan?! Azt meg hogy? - furcsállta Zayn

- Úgy, hogy a szüleim elváltak, apám messze van tőlem. Mi meg repülőgéppel elutaztunk ide. Gondoltad volna? - kacagtam

- Értem. Öhm... hol a kaja? - Niall

- Itt - jött ki Lola

- Tényleg, hogy is hívnak titeket? - Louis

- Én Lola vagyok, ő meg Sarah - huppant le mellém Lola

- Mi meg Louis, Zayn, Harry, Niall és Liam - mutatta be őket Louis

- Tudtuk - nevettem

- Ti rajongók vagytok? - nézett nagyon furán Liam

- Igen, egy kicsit...nagyon - Lola

- Ezt nem szoktuk meg, mert általában lerohannak minket és autogramot kérnek, de ti mások vagytok - Harry

- Júj... de édesek - kiabált az egyik kislány. Odaszaladtunk és persze Liloval és Lilyvel játszottak

- Ők a ti kutyáitok? - mutatott rájuk Zayn

- Igen, ő itt Lilo és Lily - mutattam az ebekre

- Nagyon aranyosak, macskátok van? - nézett rám Harry

- Állítólag holnaptól lesz - rántottam vállat

- Akkor egésznap itt leszek - nevetett Harry

- Teknősbéka? - Liam

- Az nincs - rötyögtem

- De kár - szomorodott el Liam

- Na, talán szerzek - ütöttem hátba

- Lányok, gyertek van egy Barbie baba gyűjteményem - húztam magam után őket. Levittem őket egy szekrényhez, ami tele van mindenféle játékkal

- Azta! - nyíltak tágra szemeik, majd kivettek egy csomó játékot és játszani kezdtek. Mi visszaültünk előző ülőhelyünkre, csak most két kutyával az ölünkben. Bekapcsoltuk a Tv-t és valami filmet kezdtünk el keresni. Találtunk valami "érdekes" filmet. Daisy és Phoebe öt perc után el is aludt, azt hiszem én is.

~Harry szemszöge*

Egy gyönyörű lány nyitott ajtót. De láttam, hogy Zaynnek is tetszik, semmi esélyem. Mindig ő kéri el előbb a lányok számait. Leültünk és beszélgettünk. Rengeteg dolog történt. Tv-zni kezdtünk. Nem érdekelt a címe, mert csak Sarah-t néztem. Gyönyörű kék szemei tekintetét kerestem, de nem sikerült. Látszik rajta, hogy valami nyomja a lelkét, de ha megkérdezem, akkor sírna, és nem akarok neki fájdalmat okozni. Csak 1 órája ismerem, de már beleszerettem. Emészteni fog, mert ő úgyis Zaynt fogja választani. Csak rájuk kell nézni. A másik lány is, hogy is hívják... megvan, Lola. Szóval a másik lány is szép, de nem az esetem. Alig vettem észre, hogy Sarah elaludt. Zayn megfogta és felvitte a szobájába. Én is követtem az ajtófélfának dőltem. A karomat az ölembe fontam és csak néztem őket. Zayn befektette az ágyba. Lola felszaladt és felkeltette Saraht.

- Bocsi fiúk, de most ő vigyáz rátok nem én - tette maga elé védekezésül a kezét

- Elaludtam? - kérdezte Sarah álmos fejjel

- Igen - nevettem

- Bocsánat, de elmúlt a három óra, azt hiszem mehettek haza - mosolygott ránk. Lementünk, felkeltettük a lányokat és haza vittük a két kislányt. Vagyis Louis hazavitte őket, mi elmentünk londoni házunkba és egésznap Sarah csodálatos arca járt a fejemben, amint elaludt. De ezt be kell fejeznem, mivel Zayn ellen nincs semmi esélyem.

~Sarah szemszöge*

Miután a fiúk elmentek, gondoltam felnézek Twitterre. Természetesen az összes fiú visszakövetett. Lola bejött a szobámba és az ágyra ült.

- Sarah, azt hiszem két fiúnak is tetszel - húzta fel a szemöldökét Lola

- Mi?! Kiknek? Miért? Pont én? - ráncoltam a homlokom

- Zaynnek és Harrynek, és miért ne? Gyönyörű vagy - rántott vállat

- Ha én gyönyörű vagyok, akkor te mi vagy? Ezt nem nagyon hiszem el. Mivel kettőn közül te vagy az okosabb, a szebb, a tehetségesebb. És sorolhatnám reggelig - tettem arrébb a laptopom.

- Persze - mondta cinikusan és megforgatta a szemeit - Sarah, figyelj rám! Tetszel Zaynnek is és Harrynek is! Sőt, talán beléd is szerettek. Mindketten egésznap a szemkontaktusod keresték!

- Tudod, én ebben nem hiszek, de ha már itt tartunk, valaki le sem tudta rólad venni a szemét - kacsintottam

- Ki? Hol? Mit? - ugrott fel az ágyról Lola

- Öhm... Niall... Itt a házban... és téged - nevettem

- Niall? - nézett furán - Ugye, csak viccelsz?

- a-a - ráztam a fejem

- Akkor felhívom Harryt! - szaladt ki

- Lola, ne! - dobtam utána egy párnát, majd eleredtem utána és a hátára ugrottam, de akkor már késő volt...

1. rész ~ Vissza a múltba

Mint mondtam, itt is van a rész, de majd próbálok drámaibb lenni >.< Nem dumcsizok! Jó olvasást!

Ja, amúgy ő Cleo:

~Sarah szemszöge*

Megint csak ülök a szobámban és gondolkodok. Visszamegyek egészen a múltba, amikor apa elvitt minket állatkertbe. Anya az öcsémet szülte. Majd bekövetkezett a vég. Apa elkezdett inni és olyan munkája volt, amire nem büszke az ember. Hihetetlen, hogy olyan mélyre lehet csúszni. De megváltozott az életem. A változások mindig bekövetkeznek. Még mindig magam előtt látom, amint az öcsém hangosan nevet, de ez apát idegesíti, hát jól megveri. Már most érzem, hogy nem lenne szabad erre gondolnom, mert újra sírásban fogok kitörni. De muszáj. Mert szerettem az öcsémet, még most is szeretem, de neki el kellett mennie. A saját apám ölte meg. Mert azt hitte, anya megcsalta. De ő nem. Én tudom, mert ismerem. Még mindig hallom, amint sír, hogy hagyja az öcsémet békén, de ő nem figyel oda. Hangos sírásban tört ki anya. Az öcsém csak csendben sírdogál. Ránéz apára, hogy hagyja békén, de ő odaszorít egy kést a torkához. Anya beküld a szobámba. De én még mindig hallgatom az ajtóból. "Hagyd őt békén!" "Inkább engem" ordít anya. A következő emlékem csak egy hatalmas ordítás. Összeesek a földre, de erőhöz jutok és hívom a mentőket. Ütéseket hallok. Majd azt, hogy valami sípol, megjöttek a mentők. Kivisznek a szobámból. Az öcsém a földön fekszik. Nyakán egy vágással, amiből ömlik a vér. A mentők szájából csak azt hallom, hogy "Nincs remény" majd azt, ami miatt hangos zokogásban törtem ki "A halál beállta 18 óra 34 perc". Anyára néztem. Az orrából dőlt a vér, szemén egy monokli volt. Egy mentős átölelt és bevitt a kocsiba. Leültetett és megvizsgált. Pár perc múlva kijöttek a rendőrök is és apát elvitték. Nem sokkal ezután egy nagy zsákkal jöttek ki, tudtam, hogy a testvérem van benne. Anyát is kihozták, utána a kórház felé vették az irányt. Pár napot anya mellett aludhattam. De akkor megjött Tim. Aki a család egy barátja. Felajánlotta, hogy vigyáz rám, amíg anya a kórházban tengeti napjait. Összepakoltuk a cuccaimat és azonnal mentünk a házába. Ugyanúgy ültem ott is az ágyon, mint itt. A következő emlék töredék, az, hogy a temetésen vagyunk. Még utoljára megnézem a kis tesómat, aki sápadtan fekszik a koporsóban, levegőt már nem vesz, csak fekszik és álmodik valami szépet, bízom benne, hogy felül és iszik egy pohár kakaót, majd együtt megyünk hintázni, de ez csak álom. Már soha többet nem jön vissza. Nem. Ő meghalt és most el kell tőle búcsúznom. Igen, szerettem őt, de ennek vége. Ilyenkor volt egy hatalmas képkiesésem már csak arra emlékszem, hogy itt vagyunk az új házunkban és anya és Tim nevel, majd jött Lola. Elmondta, hogy a szülei elkergették. Beköltözött hozzánk. Már mindketten pszichiáterhez jártunk. De még mai napig nem telik el úgy nap, hogy ne gondoljak az öcskösre és apára. Anya féltő arcára és a sírásokra, a temetésre. Magára a kínokra amiket átéltem. De felnőttem, sikeresen. 5 éve volt, Lola 2 éve lakik velünk. Másfél éve kaptunk egy-egy kiskutyát, nagy belátásunk van egy kismacskára is. Észre sem vettem, de lejött az ideje annak, hogy megírjam a házifeladatomat. Nemrég' volt a születésnapunk is. Lola bejött, de amikor meglátta, hogy folynak végig a könnyek az arcomon egy szó nélkül mellém ült és átölelt.

- Már megint? - adott egy puszit a fejem búbjára

- Ismersz - bújtam közelebb hozzá

- Igen, de írjuk meg a házit, mert az előbb Rose rám szólt - mosolygott

- Rendben - töröltem le a könnyeim, majd felálltunk és elővettük a könyveket, az ágyra csücsültünk és nekiálltunk. Jó sok leckénk volt. Matek, fizika, biológia, nyelvtan, irodalom, történelem. Meg még egy házi dolgozat etikából, jó tanáraim vannak. Három óra alatt írtuk meg az egészet. Utána lementünk vacsizni. Anya rakott elénk sült csirkecombot, de hát Lola vegetáriánus. Neki adott 5 féle salátát. Timnek egy kis levest, megettünk szépen mindent, aztán berobogtam a szobámba.

Bementem a fürdőbe és megfürödtem. Felvettem egy kényelmes pólót pizsamának és egy franciabugyit is feldobtam. Még egy picit lógtam az interneten, majd álomra hajtottam fáradt testemet.

~Reggel*

Az ébresztőórám csörgésére keltem, amit beállítottam. Gyorsan átöltöztem. Lola kíséretében, mivel reggelente mindig befut mellém.

~Én

~Lola

Bepakoltunk és futottunk, mivel késésben voltunk, addig öltöztünk. Adtam egy puszit Lilonak. Utána már rohantunk, mint szerelmes agár a réten. Megfogtam egy kis tízórait, amit anya adott és futottunk. A suliban természetesen ott volt Cleo és a bandája.

- Óóó... a két kanadai csicska - jött elénk

- Óóó... Egy ribi - flegmáztam

- Addig vigyázz, míg meg nem cibállak - bunkózott

- Arra kíváncsi lennék, mert abban biztos vagyok, hogy annyira tudsz ütni, mint amennyi eszed van - Lola

- Ne tudd meg hány embert téptem meg, te csak annyi vagy, mint egy légy aagyoncsapása, te zsák gomba - majd elmentek, mi már futottunk is órára. A nap egész jól telt. Délután négy órakkor amikor a szokásos fekvésemet tartom megszólalt a telefonom. Ismeretlen számról hívtak. De felvettem, mert hátha a bébiszitterkedésem miatt hívnak.

- Halló? - szóltam bele

- Halló! Samantha Taylor-ral beszélek? - kérdezte az ismeretlen hang

- Igen - válaszoltam egyszerűen

- A bébiszitter állás miatt hívlak, ezen a héten szombaton ráérsz?

- Persze - mondtam

- Akkor kérlek diktáld le a címedet, mi meg elvisszük a gyerekeket, mellesleg két kislányról van szó, de lehet, hogy a bátyjuk ugrik majd be értük

- Oké. Mondom a címet. - majd lediktáltam

- Köszönöm, szombaton visszük. A lányok neve Daisy és Phoebe. Szia!

- Jó napot - majd letettem...

A történet... :$

Nos.. Még mielőtt elkezdenénk, gondoltam leírom magát a történetet, azt, hogy miről is próbálok nektek írni... Itt is van

'Nem vagyok az, akinek látszom'. Ezt az emberek csak úgy mondják, ám Sarah Taylor komolyan gondolja. Ő az a lány, aki egész életében csak szenvedett. Nem telik el úgy nap, hogy ne szoruljon görcsbe a hasa, mikor tragédiájára gondol, de talán most sikerül neki boldognak lenni. Talán újra életvidám lesz. Hiszen Harry Styles lesz ott mellette. De mi fog történni Zayn-nel? Ez az egész ott kezdődik, mikor Sarah egy délután a barátnőjével sétálni ment. Az erdő közepén váratlan fordulat érte őket. Két vérfarkas szerelme könnyű? Nem, közel sem. Rengeteg dolgot át kell vészelniük. De ha ott vannak egymás mellett, baj nem érheti őket.

~o~

Hát... Valami ilyesmit terveztem... Az első rész olyan 10 perc múlva jön, mivel csak kimásolom az előző címről, aztán átnézem és már rakom is, ugyanígy lesz a többivel is, egészen a 7. részig :D

~o~

Helló!

Nos, helló! Ez a blog a 'http://storywith1d.blogger.hu' blog új címe ^.^ Ezt azért hoztam létre, mert van még egy Blogger.hu-s oldalam, így valami újra vágytam :D A szereplőim arca idővel változni fog, mivel lesz egy olyan rész, amit most írok :) Próbálok minél jobban írni... De nem ígérhetek semmit... Háát... az első 7 részt,
nemsokára felrakom, aztán meg írom tovább :) Nem dumálok... Kezdjük :))