- Kicsim, mi a baj - jött oda anya
- Miért nem mondtad el, hogy vérfarkas vagyok? - néztem bele szemeibe
- Már megvolt az átváltozás? - kérdezte, én pedig bólintottam - Azért nem, mert a falka nem engedte. Idővel kellett megtudnod - majd átölelt
- Ma éjfélkor lesz a falkával egy találkozóm - szakadtam el tőle
- Akkor öltözz szépbe, ugyanis ez egy ilyen ünnepség lesz, hogy új családtag érkezett, és egyet meg elveszítettek
- Miért?
- Mert te lettél az új - mosolyodott el
- Ja jó... Éhes vagyok
- Gondolom, valami húst kérsz, igaz?
- Ühüm - majd lementünk anya adott mindenkinek kaját, de Zayn nem volt sehol. Gyorsan felszaladtam a szobámba és ledobtam magam. Tárcsáztam Zayn számát, de nem vette fel. Istenem! Remélem nincs baja. Még csak 8 óra, megyek megkeresem. Kifutottam az udvarra, de Harry lefogott
- Hová mész?
- Zayn-t megkeresni - válaszoltam
- Hadd menjek veled - kérlelt, de én vérfarkasként akartam menni, így ez nem jó ötlet.
- Nem, egyedül kell megkeresnem! Én bántottam meg!
- Oké, az erdőben van - majd szagolt egyet a levegőbe - a sűrűjében - ezután elkezdett futni. Hirtelen eltűnt. Talán ő is vérfarkas? Az lehetetlen! Elkezdtem futni, és gyorsabb voltam, mint gondoltam volna, pedig át sem változtam. Hirtelen megpillantottam a falkámat. Zayn ott volt az egyik bokor mögött. Odamentem és átöleltem
- Nem akartalak megbántani - súgtam a fülébe
- Te mit keresel itt? - nézett rám
- Utánad jöttem
- Harry?!
- Nem tudom, de honnan tudod, hogy vele indultam el?
- Az mindegy, gyere menjünk vissza, nem haragszom - ezzel visszaindultunk, de Harry sehol. 10 óra volt mire hazaértünk. Zayn elment, én meg visszamentem az erdőbe. Persze átváltozva. Az összes farkas ott volt.
- Itt az ideje az emberré alakulásnak - mondta Josh, és mind átváltoztunk. De Harry is ott volt a farkasok között. Azt hittem ott fogok meghalni, amikor megláttam göndör fürtjeit. - Sarah, válassz magadnak egy lány és egy fiútársat, akik állandóan veled lesznek. Kathya, Leila a lányok és a fiúk pedig Harry és Hugo.
- A fiúk közül legyen Harry
- Jó választás - bólogatott Harry, aki annyira megvolt lepődve, mint én
- És.. Kathya - mosolyogtam. A lány felállt és átült mellém.
Kathya:
- Most beszélgessetek - Josh, és leült
- Miért nem mondtad el, hogy vérfarkas vagy? - néztem Harry-re
- Mert te sem!
- Én elmondtam volna, de csak ma lettem! Egyáltalán mióta vagy?
- Két hete - megforgattam a szemeim, majd Kathya felé tekintettem
- Szia! Te vagy Kathya?
- Öhm.. igen
- Mióta vagy vérfarkas?
- 106 éve
- Micsoda? - tátottam el a szám
- Háát.. a vérfarkasok halhatatlanok
- Ja, és téged ért valami trauma?
- nem is kevés. Kezdjük ott, hogy az apám híres sínész volt, így soha nem törődött velem. Egyszer a pasim elvitt az erdőbe, ahol megerőszakolt, így találtak rám ezek a farkasok és átváltoztattak. A te történeted meg mindenki ismeri - mosolyodott el
- Mi a hobbid?
- Farkasként bolyongani és énekelni, mint amit a legtöbb vérfarkas szokott
- Ti szoktatok énekelni?
- Persze, csak úgy tudsz farkas lenni, ha jól énekelsz - szólt közbe Harry
- Te fogd be! - nyújtottam rá a nyelvem
- Ha nem húzod be, leharapom
- Na, hajrá!
- Te mondtad - majd megragadott és megcsókolt. Nekem nem volt ellenemre, sőt élveztem is, de sok volt! Arcon csaptam, majd elkezdtem szaladni. - Sarah, várj! - kiáltott utánam. Aztán elkapott
- Hagyj békén! - löktem neki oda
- Sarah, muszáj volt!
- Nem! Miért lett volna az?
- Mert.. szeretlek! - nyögte ki
- Micsoda?
- Szeretlek! Tessék, kimondtam! - átöleltem és szorosan magamhoz húztam. Mámorító illata átjárta az egész testem. - Holnap eljössz velem ebédelni?
- Igen - bólintottam
- Gyere, most lesz az éneklés! - majd visszamentünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése