2012. október 6., szombat

5. rész ~ Mi történik?


- Kislányom, kelj fel. Elfogsz késni - lökdösött anya
- Ébren vagyok - nyitottam ki a szemem
- Öltözz át és irány a suli! - parancsolt, ezzel kiment. Kómásan megmosakodtam, aztán felvettem egy normális ruhát.
~Én*
E0a70f42beca11e180c9123138016265_7_large
(jókómásfejevanacsajnakdesegázxd)
~Lola*
Image00134721141056382dogy_large
Majd Lola befutott a szobámba és átölelt.
- Sajnálom, hogy így beszéltem veled! Imádlak, csak féltékeny vagyok! Kérlek, ne haragudj rám!
- Nem haragszom - öleltem vissza. Majd hamar megcsináltam a hajam és már futottunk is a suliba. Ez az utolsó nap. Ezt vártam egész évben! Amint beérünk mindenki papírrepülőket dobált meg ilyenek.

Végre itthon vagyunk. Anya nagyban munkálódik egy pasi portréján, így csendbe kell lennünk. Békésen neteztem, amikor Lola beszaladt hozzám és elkezdte:
- Menjünk el az erdőbe!
- Micsoda? Miért? - ugrottam fel
- Van valami olyan érzésem, hogy oda kell menni! - nem tudtam mit tenni, gyorsan felálltam és elindultunk egy közeli erdőbe. A fák érintették a bőrömet, egyre több sérülés jelent meg rajtam. Hirtelen hatalmas farkasokat láttam meg egy tűz körül. Egy fekete felénk kezdett jönni. Nem mozdultam meg. De így is meglátott. Mellém jött, ám nem akart bántani. Leült elém és a szemembe nézett. Amikor úgy éreztem, hogy nem fog harapni, akkor ujjaim közeledni kezdtek felé. Feje búbjára tettem a kezem és megsimogattam, ekkor odavezettek minket a tűzhöz. Egy feér farkas az ölembe feküdt. A többiek pedig elkezdtek futkározni a tűz körül. Egyre és egyre gyorsabban. A tűz egyre magasabb lett. A fekete farkas Lolát arrébb vonszolta, de a fehér még továbbra is az ölemben feküdt. Hirtelen színe átváltozott. A farkas, aki ölemben feküdt a tűzbe ugrott és hagyta magát elégni, de a tűz felől a füst felém jött. Szám tátva maradt, így belélegeztem. Majd elsötétedett minden. Pár perc múlva újra mindent láttam, de nem éreztem a kezeim.

*Lola szemszöge*

Végre visszamehettem. De Sarah-t viszont sehol nem láttam, de a farkasokat sem, csak egyet, azt a fekete farkast. Meg még egy másik farkast, ami eddig nem volt itt. Közeledni kezdett felém. Aggódó szemeket vetett rám. Majd emberi alakja lett, Úristen!

*Sarah szemszöge*

Mi történt? Farkas vagyok! A fekete farkas elkezdett hozzám beszélni.
- Vérfarkas lettél! Te vagy a kiválasztott! - majd meghajolt előttem - Ha újra ember akarsz lenni, csak tégy érte! Mindössze akaraterő! Próbáld meg! - aztán arra gondoltam, hogy otthon meglátom Harry arcát, és újra két lábra emelkedtem. Lola ledöbbent arccal nézett rám, majd dőlni kezdett...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése